Az első, HDD-vel felszerelt számítógépünk egy IBM XT volt. 8088-as processzor 4,77 MHz órajellel. 640 KB memória és 20 MB merevlemez. Váltottsoros monokróm monitor, nagy és zajos ház.
Az elmúlt 20-25 évben sikerült néhány tizedesvesszővel előrébb lépni. Tavaly már megvolt az 1 TB, idén bővítettem még egy vinyóval. Nagyon úgy néz ki, hogy ismét eljött a bővítés ideje. Korábban követhetőbb ugrásokkal nőtt a filmek mérete. A CD-ből lett DVD, ennek nagyjából megfelelően lett a 20-30 GB-ből 2-300. Most, hogy ennyire terjed a HD és a FLAC, a 60 MB-s albumokból 600 MB és a 700 MB-s filmből 8-16 GB lett. A “gigantikus” 750 GB-s HDD-n, ahol 5-600 film kényelmesen elfért, hirtelen csak 50-60 terpeszkedhet és máris megtelt. Nyilván nem kell őrizgetni mindent, előbb-utóbb a jobbakat archiválhatnám és a maradék meg megy a lomtárba. Viszont ha kijön egy jobb gyűjtemény, vagy rábukkanok egy-egy régen keresett videóra, azt le kell tölteni. Ahogy időm engedi, nézem és pótolom. A raktározással most jutottam el oda, hogy a sokszáz nagyfelbontású film és sokezer jó hangminőségű album teljesen megtöltötte az összes rendelkezésre álló tárolót. Még az iPodokon is csak film van. Ha most nekiállnék a pótlásnak, rámenne néhány évem a filmnézésre. De mit töröljek? A DeNiro, vagy a Coppola gyűjtemény menjen? A Bud Spencer filmet, esetleg a Rendőrakadémia? Kizárt. Ha nekiállok DVD-re kiírni a mindenfélét, azzal sem járok jobban. 200 DVD még fusiban is sokba kerül. Ennyiért kapok egy 1 TB-s HDD-t. Ideje ismét merevlemezt bővíteni.
