Legyél boldog!

Kevesebb, mint két hónappal ezelőtt estem egy méreteset. Bár már jóval korábban beírtam a tervek közé a BUÉK 20 teljesítménytúrát, de ott hirtelen úgy tűnt, semmi sem lesz belőle. Szerencsére a vártnál jóval hamarabb használhatóvá váltam. A felépülés még tart, de napról-napra jobb a térdem. Próbáltam kocogni, de érzem, hogy lazák még a szalagok. Merészség helyett most inkább a kelleténél egy picivel óvatosabb szeretnék lenni. Függetlenül attól, hogy a futás még megterhelő, a túrázás azért már apránként elkezdődhet.

Tehát úgy döntöttem, hogy mégis elindulok a BUÉK 20-on. Persze csak óvatosan, komótosan. Első az egészség.

A beszámolót az Egyensúlyt blogon olvashatjátok tovább.

Tegnap újratelepítettem a telefonomat. Az új rendszer beállítása előtt ez az ablak fogadott. Most akkor ki, vagy bekapcsoljam?

(a helyes válasz: a telepítés elindításához ki kell kapcsolni az iPhone keresését)

Itt a karácsony, a nagy zabálások és a fogadalmak időszaka. Szinte mindenkinél előkerül valamilyen formában a diéta, időszerű hát a kérdés. A válaszom egyszerű:

Szerintem egyiket sem. 

Azt is elmondom, hogy miért gondolom így.

A poszt folytatását az Egyensúlyt! blogon olvashatjátok.

Az utóbbi időben elég nagy mértékben megváltozott a facebookhoz való hozzáállásom. Hónapok óta érlelődik bennem, hogy törlöm a fiókomat. Ha nem lenne ennyi minden bekötve a profilomhoz, egy mozdulattal leléptem volna. Sajnos azonban van egy rakás olyan online szolgáltatás, ahol az elmúlt évek során felelőtlenül facebook fiókkal léptem be, ahelyett, hogy készítettem volna egy önálló profilt. Akkor még jó ötletnek tűnt. Most viszont mind-mind az elszakadást nehezíti.

Kiborító, hogy mindenhol ott van ez a hülye kék f betű. Az utóbbi időben egyre több negatív érzést kelt bennem ez az időrabló démon. Vegyük észre, hogy létezik ezen kívül is élet. Korábban, hébe-hóba beszédült egy-egy gyalogos a bicikliútra, akiket egy jószándékú vidám csengetéssel fel lehetett ébreszteni. Mostanában viszont mindennapos szinten előfordul a tipikus facebook-függő, aki annyira zombi módon nyomja a telefonját, hogy talán azt sem venné észre, ha elütnék. Zavar, hogy amikor tárgyalok egy-egy üzleti partnerrel, rendszeresen előfordul, hogy megszólal a facebook üzenetjelzője. Ilyenkor persze általában meg kell szakítani a tárgyalást, hogy elküldje a válaszát. Beszélgetések során számos alkalommal előfordul, hogy valakinek a facebookos posztjára hivatkoznak. Ilyenkor persze én vagyok a fura, hogy nem olvastam, amit közzétett a falán. Miért olvastam volna? Számomra nem több, mint egy végtelenített pletykalap, amiben döntő többségében érdektelen tartalom ömlik. Talán százból három iromány olyan, ami nem játék, nem valami bugyuta megosztás, nem nyafogás, vagy nem politikai állásfoglalás.

A mai futóversenyen sok futót láttam, aki futás közben a telefonjával matatott. Ha arra a 40 percre sem tud elszakadni tőle, miért nem marad inkább otthon?

Sajnos úgy érzem, hogy ez a közösségi oldal az utóbbi időben számomra semmilyen mértékben nem közvetít értéket, sőt, kifejezetten bosszant. Amit pedig bosszant, azt jobb megszüntetni, csak azok a dolgok maradhatnak, amik boldoggá tesznek.

A haditerv a következő:

• Keresek egy olyan chatprogramot, ami be tud csatlakozni a facebook messengerre. Így megtalálnak az ismerősök, nem válok elérhetetlenné.
• Kivezetem a blogjaim automatikus megosztásait a facebookról.
• A facebook csoportoktól búcsút veszek. Ami értéket képvisel, azt ki tudom vezetni a facebookról, a többi pedig nem számít.
• A facebook fiókkal használt egyéb online szolgáltatásokhoz készítek saját regisztrációt és átteszem az új fiókba a korábbi dolgaimat.
• Visszamenőlegesen törlöm, vagy elrejtem a facebook falamra írt dolgokat.

A facebook funkciója a továbbiakban:

Telefonkönyv és egy chatplatform a sok közül, amin elérhető vagyok. Azaz leteszem az iwiw szintjére.

Utálod, hogy állandóan zabálsz, de nem vagy képes megállni?

Utálod, hogy bár nem vagy éhes, már megint ettél valamit?

Utálod, hogy amikor elmész a boltba, mindig veszel valami nasit?

Utálod, hogy egész nap a kaján jár az eszed?

Ismerd fel, hogy mire nincsen szükséged!

Egy egyszerű, ám annál hasznosabb és hatékonyabb tanácsról olvashatsz az EgyenSúlyt! blogon.

Úgy érzem, ezt az eseménytípust kerestem. Az elmúlt hetekben több kerékpáros teljesítménytúrán is részt vettünk. Az eddigi tapasztalataim alapján minden kritériumnak megfeleltek, amit eddig nehezen találtam:

A poszt folytatását az EgyenSúlyt! blogon olvashatjátok.

Maratont futni sok felkészülést igényel. Rengeteg kemény és hosszú edzést.

Szerencsére nem nekem.

Ancsur októberben futja a harmadik maratonját és már gőzerővel készül rá. Ez egyben azt is jelenti, hogy általában nekem marad a konyhatündér szerepe. Ezúttal zöldségfasírt volt a terv. A receptre rákeresve kiderült, hogy nem nagy trükk, csak össze kell keverni mindenféle zöldséget és gazt egy kis tojással és liszttel és már indulhat is a sütés.

A receptet és a tapasztalatokat az EgyenSúlyt! blogon olvashatjátok.

Amikor csak tehetem, télen-nyáron kerékpárral megyek mindenhova. Gyors, olcsó, kényelmes, mókás. A ma reggeli szomorkás esős sötét vacak viszont eléggé elvette a kedvemet. A sok fogyás mellékhatásaként jóval fázósabb lettem, mint korábban. A téli bringás cuccaimat viszont elosztogattam, idén végre az XXXL helyett L-esre lesz szükségem mindenből. Maradt tehát a BKV. Ismét sikerült megtapasztalni azt, amiért anno leszoktam róla. Lassú, drága, kényelmetlen, lehangoló. Sokat kell várni az átszállásnál, büdös és koszos a busz, a villamoson pedig tömeg van.

Amíg rendszeresen használtam a tömegközlekedést, ezek nem igazán tűntek fel. Amikor elkezdtem kerékpárral járni, utána ért meglepetésként ez a hatalmas kontraszt.

Azt hiszem, ideje beszerezni a téli felszerelést.

A poszt az EgyenSúlyt! blogon is megjelent.

Nem.

Viszont tekertem egy nagyon jót. 100 mérföld egy repülőtéren, rajt éjfélkor.

Bár régóta bringázok, hosszabb túrákra eddig ritkábban indultam. A hosszú is relatív volt. Ha összejött egy 50-60 km-es kör, az már bőven hosszúnak számított. Az éves adag persze így is szép nagy szám lett, mivel a mindennapi közlekedéssel is szépen gyarapodnak a km-ek. A távot viszont eddig nem igazán növeltem.

Tavaly nyáron találtam rá a 24 óra bringa honlapjára. Első lelkesedésemben persze egyből a 24 órás számra akartam benevezni, de szerencsére akkor még erre nem volt lehetőség. Mire megnyílt a nevezési rendszer, már jóval reálisabban láttam a helyzetet és megelégedtem az éjszakai 100 mérfölddel. Ez is nagy ugrás az eddigiekhez képest. Előtte egyszer mentem 100 km-t, még valamikor áprilisban, az volt az addigi leghosszabb. Ez viszont 162 km, ráadásul az éjszaka közepén. Elég nagy kihívásnak tűnt. A tervezett edzéseknek alig a felét sikerült teljesíteni, vagy kedvem, vagy időm nem volt.

A versenyre mégis nyugodtan mentem ki. A 8 órás szintidő, azaz 20 km/h átlagsebesség mindenképpen tarthatónak tűnt. 6:30 és 7 óra közé lőttem be a célidőt, lehetőleg valahol a kettő között félúton, úgy 6:45 körül.

A beszámoló folytatását az EgyenSúlyt! blogon olvashatjátok.