Akkor még csak nagy betűkkel írtam,
egy csúnya ember dollárzsákon ült.
Én pedig egy bicikliért sírtam,
az autóknak szárnya nőtt,
s a hős egy Chevlorettel elrepült.
A földrajz órán ragoztuk, hogy rossz vagy,
de a csomag mélyén csokoládé volt.
S az újságok! Az erőm most is elhagy;
boldogság, sztárfotók,
a képen Marylin még meghajolt.
Amerika, már nem haragszom rád,
Amerika, megbocsátok újra,
Amerika, már nem haragszom rád,
mért menekülsz az Óceánon túlra?
Nem zavart, hogy nem tudsz semmit rólam,
s írtunk rólad lelkesen egy dalt.
Összetépték, megengedték, jól van...
Nem tudom, mért van így,
Hogy mindig innen szép a túlsó part.
Amerika - álomképregény.
Amerika - minden jó a végén.
Amerika, mindig van remény.
Amerika, a tenger túlsó szélén.
Mi is gyúrtunk szabadságból szobrot,
nem túl nagy még, s tenger se véd,
de jó hogy volt, volt egy kép:
Hol volt, hol nem volt, egy messzi
Amerika - álomképregény.
Amerika - minden jó a végén.
Amerika, mindig van remény:
Amerika, a tenger túlsó szélén.
Ez kérem, zseniális. A 424 című albumról. Fémdobozban, fényes CD-n, amit sajnos sikerül eltörni a koleszban. A hangulat, a lendület, a lelkesedés.
