Délelőtt elmentünk az autókereskedésbe, hogy közelebbről is megvizsgáljuk a kiszemelt kocsit. Egy 22 éves Mitsubishi Pajero. Kívül sötétzöld, belül barna. Frissen lakatolva, műszakival, zöldkártyával, törzskönyvvel. Nagyon jónak tűnik, bár a teknő alján olajcseppek voltak, ennek még utána kell járni. A napokban összeszedjük rá a pénzt és egy autószerelővel is megnézetjük. Ha rábólint, jöhet. Ha esetleg mégis túl drágának bizonyul, elkezdjük felkutatni a jobb állapotú jobbkormányosokat. Persze abból Discovery-t. A tervezett átalakításokkal remélhetőleg a terepjáró megáll 1 millió alatt. Éppen beleférünk a tervezett költségvetésbe. A tegnapi számítások után a közepesen pesszimista számunk 3,2 millió lett úgy, ha vissza már repülővel jövünk. Egy esetleges hazavezetős megoldás megdobná az árat, mert itthon nem biztos, hogy jó áron el tudjuk majd adni a kocsit. Persze az is lehet, hogy hazahozzuk és egy év múlva megint elindulunk.
Felmerült, hogy akár vonattal is elmehetünk a komphoz, talán valamivel olcsóbb, mint az autópálya + gázolaj 4500 km-re. És a kocsit is kímélnénk ezzel, egy huszonéves erdőjárónak kemény falat ennyi autópálya.
Ha megvesszük a terepjárót, neki tudunk állni összeszedni az alkatrészeket és az egyéb kellékeket. Őszre végezni kell a felkészítéssel és a pénz előteremtésével.
Indulás január végén, vagy február elején!
És most írok egy 10 oldalas országelemzést Gambiáról. Lehet, hogy ide is felteszem.
