Hétvégén Tapolcán voltunk egy profi hotelben. Most jöttem vissza Pestre, ideje visszazökkenni a koszos hétköznapok szürkeségébe. Vonattal jöttem, méghozzá a büdösebbikkel. Holnap kezdődik a suli, nulla lelkesedéssel vágok neki a lehetőleg 43 kredit teljesítésének.
Megpróbálok felerőszakolni egy PC Suite-et a telefonhoz, így talán sikerül átmásolni a képeket a gépre a memóriakártya buzerálása nélkül is. Sőt, talán a közel egy éve fals médiainfókat is tudom törölni a telefonról. A lejátszó csak a sajátmárkás fossal feltett zenéknél hajlandó beolvasni a címet és az előadót. Ha kiveszem a memóriakártyát és a szokásos módon másolok, gyorsan és egyszerűen megvagyok, de így nem lesznek médiainfók.
Gyűjtök egy kis erőt és felmásolom a tapolcai képeket. Azt hiszem, feltöltöm mindet az indafotóra, kipróbálom ezt is. Remélhetőleg normális a rendszerük és elbír 600 MB fotóval. A hétvégén kb 350 képet készítettem, lesz benne néhány jó.
Rendeltem némi ellátmányt a Kingtől, remélem, hogy hamar ideér. Drága a friss kaja, de néha muszáj ilyet is enni. Étteremben kajálni, vagy minőségi kaját rendelni jó dolog, mindenesetre sokkal felemelőbb, mint este egyedül zacskós levest főzni.
Holnap nekiállok melót keresni, első körben utánanézek a fordítási lehetőségeknek. Ebben nagy gyakorlatom van és jól is fizet. Szeptembert tűztem ki céldátumnak, még 8 hónapom maradt. Addig valahogyan legalább havi 100 ezret kell előteremtenem, hogy megvehessem a 20 éves Mercit. Kemény kihívás, de muszáj lesz megoldanom valahogyan. Két út maradt: repülő, vagy autó. Évek óta állandóan azon rágódom, hogy mikor leszek mobil egy automobillal. Azt nagyon megalázónak érezném, ha 24 évesen is retkes villamoson és vonaton kéne leküzdeni a távolságot. Rövid távon sajnos nem látok semmilyen racionális megoldást, így nekem kell tennem az ügy érdekében. Ha nem sikerül, akkor azt hiszem, elbúcsúzom ettől az országtól és egy biztosabb jövő reményében egy olyan országba megyek, ahol legalább az esélye megvan az anyagi biztonságnak és egy autó fenntartásának. Megalázónak tartom, hogy diákként havi 160 óra munkáért 40-60-70 ezer fortintot kaphatnék. A fele elmegy a munkához szükséges energia biztosítására, az utazásra. Talán havi 10 ezret félre tudnék tenni, ennek viszont nem sok értelmét látom. Muszáj lesz lépnem, az évek repülnek és nincs energiám kivárni a 'majd évek múlva' távolba vesző napját.
