Legyél boldog!

Próbálnék neten utalni, de nem akar betöltődni az OTP webbankja. Eddig nem tapasztaltam ilyet, megpróbálom kicsit később, hátha helyreteszik.

A mostani gépem már 4 éves, nem nagyon mennek rajta a mai programok. Notebook, mobility videokártyával, energiatakarékos hardverekkel. Irodai munkára megfelel, de a fordítási munkám támogatásához sajnos már kevés a teljesítménye.

Nagyon gondolkodom rajta, hogy felveszem a diákhitelt és veszek belőle egy tisztességes asztali gépet. Ha továbbra is lesznek hivatalos fordítások, egy-másfél év alatt ki tudom termelni az árát.

Szükségem lenne egy új notebookra is, aminek erős az akkuja és tudok vele jegyzetelni legalább 3 előadáson. A mostaninak 40 percet bír az akkuja, elfáradt az évek alatt.

Monitor nélkül 150-200 ezer lenne az asztali gép. Notebookból vagy egy olcsóbb kellene, ami csak jegyzetelésre van, de mellé mindenképpen szükségem van teljesítményre is. Ha a két gép árából egy profi notebookot vennék, az legalább 450-500 ezerbe kerülne. Sajnos most még a viszonylag olcsó asztali gép árának előteremtésére sincs esélyem, szar egy helyzet.

Esélyem sincs félretenni rá, muszáj lesz munkát keresni. Ha komolyan akarom venni az egyetemet, heti két délután és éjszakánként tudok dolgozni. Ha félreteszem a tanulást, akkor jut időm a pénzkeresésre, viszont akkor nem lesz diploma.

Ebben a rendszerben egyszerűen nem látok reális megoldást az igényeim kielégítésére. Az idei hardverigényem egy tisztességes számítógép és egy autó. Egy 1989-es Mercedes 190D-re gondoltam, feketében. Újabbra sajnos még ennyi esélyem sincs és a 20 éves autók közül ez az, ami talán még nincs nagyon legatyásodva és nem szégyen kiszállni belőle.

Gép is kell, anélkül nem megy a fordítás. Ma vettem egy új játékot, amit szeretnék lefordítani, de sajnos még a legalacsonyabb részletességnél is élvezhetetlenül szaggat, lehetetlen így játszani vele. A fordításhoz pedig alaposan ismerni kell a játék minden részét.

Áhh... Legjobb lenne eltűnni erről a lehetetlen vidékről. Olyan országba, ahol nem ilyen megalázó bérek vannak és nem kell állandó létbizonytalanságban küzdeni.

Hétvégén Tapolcán voltunk egy profi hotelben. Most jöttem vissza Pestre, ideje visszazökkenni a koszos hétköznapok szürkeségébe. Vonattal jöttem, méghozzá a büdösebbikkel. Holnap kezdődik a suli, nulla lelkesedéssel vágok neki a lehetőleg 43 kredit teljesítésének.

Megpróbálok felerőszakolni egy PC Suite-et a telefonhoz, így talán sikerül átmásolni a képeket a gépre a memóriakártya buzerálása nélkül is. Sőt, talán a közel egy éve fals médiainfókat is tudom törölni a telefonról. A lejátszó csak a sajátmárkás fossal feltett zenéknél hajlandó beolvasni a címet és az előadót. Ha kiveszem a memóriakártyát és a szokásos módon másolok, gyorsan és egyszerűen megvagyok, de így nem lesznek médiainfók.

Gyűjtök egy kis erőt és felmásolom a tapolcai képeket. Azt hiszem, feltöltöm mindet az indafotóra, kipróbálom ezt is. Remélhetőleg normális a rendszerük és elbír 600 MB fotóval. A hétvégén kb 350 képet készítettem, lesz benne néhány jó.

Rendeltem némi ellátmányt a Kingtől, remélem, hogy hamar ideér. Drága a friss kaja, de néha muszáj ilyet is enni. Étteremben kajálni, vagy minőségi kaját rendelni jó dolog, mindenesetre sokkal felemelőbb, mint este egyedül zacskós levest főzni.

Holnap nekiállok melót keresni, első körben utánanézek a fordítási lehetőségeknek. Ebben nagy gyakorlatom van és jól is fizet. Szeptembert tűztem ki céldátumnak, még 8 hónapom maradt. Addig valahogyan legalább havi 100 ezret kell előteremtenem, hogy megvehessem a 20 éves Mercit. Kemény kihívás, de muszáj lesz megoldanom valahogyan. Két út maradt: repülő, vagy autó. Évek óta állandóan azon rágódom, hogy mikor leszek mobil egy automobillal. Azt nagyon megalázónak érezném, ha 24 évesen is retkes villamoson és vonaton kéne leküzdeni a távolságot. Rövid távon sajnos nem látok semmilyen racionális megoldást, így nekem kell tennem az ügy érdekében. Ha nem sikerül, akkor azt hiszem, elbúcsúzom ettől az országtól és egy biztosabb jövő reményében egy olyan országba megyek, ahol legalább az esélye megvan az anyagi biztonságnak és egy autó fenntartásának. Megalázónak tartom, hogy diákként havi 160 óra munkáért 40-60-70 ezer fortintot kaphatnék. A fele elmegy a munkához szükséges energia biztosítására, az utazásra. Talán havi 10 ezret félre tudnék tenni, ennek viszont nem sok értelmét látom. Muszáj lesz lépnem, az évek repülnek és nincs energiám kivárni a 'majd évek múlva' távolba vesző napját.

Múlt héten vettünk egy érdekes találmányt. Egy fekete doboz, benne föld és egy maréknyi mag. A leírás szerint az 1000 magból néhány hét alattt növény lesz, pontosabban zöldségzöldje. Amolyan házi melegház.

Mindenesetre elég fura, hogy egy olyan, jellemzően vertikálisan gyökeret eresztő növény, mint a petrezselym/zöldség, hogyan találhatna utat egy 3 centi magas földrétegben. És emiatt kizártnak tartom, hogy olyan erdőt növesszen, mint ami a termék képén van.

Kibontottam, beleöntöttem a földet a doboz aljába, majd rá a magokat. Ezután belenyomkodtam a magokat a földbe és kapott inni is egy felesnyi vizet. A leírás szerint sűrűn kell öntözni, ez vakószínűleg azt fogja jelenteni, hogy ha eszembe jut, lesz víz, ha nem, akkor majd isznak a levegő páratartalmából. Néhány héten belül történnie kell valaminek, remélhetőleg zöld akármik jönnek majd ki a földből.

A doboz tetejét tettem rá felfordítva, ötletes, hogy szinte az egész csomagolást fel lehet használni, így csak a papírja és a nejlonok mentek a kukába.

Felvettem videóra a növény életének első perceit, ahol nevezetesen semmi sem történik. Csodálom a türelmét a sok kis magnak, hogy képesek hetekig várni, hogy történjen valami. Mindenesetre itt a videó, némi Doo Wop stílussal fűszerezve:

Megérkezett a Da Vinci játék kézikönyve, ma azon dolgozom. ~1300 szó jut rám, rövid és könnyű szöveg. A kézikönyvet általában korrigálásra használjuk, hogy a megbeszélt szó- és így pénzarányt hozzuk össze. Így fair, na. A játékot még nem próbáltam ki, de így, hogy ismerem, sőt, lefordítottam a történetet, nem is nagyon érdekel. Minden részletét láttam már a szövegben, tudom a továbbjutáshoz szükséges trükköket, a párbeszédek következményeit. Amúgy egészen érdekesnek ígérkezik, majd egy fél év múlva talán rászánom magam.

Hétfőn lesz az utolsó vizsgám, utána egy hét szünet jön. Egyik estére szervezek egy pókert Aaronékkal és ha lesz időm és kedvem, nekiállok végigjátszani valamelyik korábban fordított játékunkat. Talán a Paraworld lesz az. Hétvégén megyünk Tapolcára, jó lesz már néhány nap szünet és lazítás.

Február elején kezdődik a következő félév, megbecsülni sem tudom, hogy mennyire lesz nehéz. Úgy raktam össze az órarendet, hogy a 4. félévi tárgyakból a fontosabbak mind szerdán vannak, így ha találok egy jó munkalehetőséget, vagy úgy alakul a fordítás, hogy több időt kell rá szánni, akár heti 6 napom jut majd rá. Felvettem néhány csúszó tárgyat is, vállalati pénzügy, matek 2, makroökonómia, ezekhez még nincs időpont. A matek nem tárgyújrafelvételes, szerintem abból a normál órára kell majd járnunk, de ez sajnos nincs szerdán.

Főztem három teát, a poharakat a West-Balkan záróbulijáról hoztuk szilveszterkor. Napi kétszer főzök egy ilyen adagot, így megvan a szükséges folyadékbevitel. Vettem ötféle minőségi filteres teát és még tavalyról van jópár csomag leveles is.

Végre megjött az Új Magyarország, a központi népokító újság. Tisztán és érthetően elmagyarázzák a reformok, kormányzati döntések lényegét, évekkel ezelőbb elkezdhették volna szórni ezeket a kiadványokat. Érdekes és hasznos infó, bár a képeket kicsit jobban is összeválogathatták volna. Sehol egy jól kinéző fiatal, csupa unalmas dolog.
Ma befejezem a novemberi számot, ami múlt héten jött meg, utána nekiállok a januárinak, ezt tegnap dobta be a postás.

Az alábbi cikk jelent meg rólam a Reformátusok Lapjának eheti számában:

Az újság ára 150 Ft, a hét folyamán remélhetőleg még elérhető az egyházi könyvesboltokban, gyülekezeteknél. Köszönöm a lehetőséget és a hosszú beszélgetést.

Azóta teljesen máshogy látom a világot, összehasonlítva a kiutazás előtt és közvetlenül utána megjelent újságcikkekkel és interjúkkal látszik, hogy mennyire mások voltak akkor az elképzeléseim a világról. Úgy indultam, hogy másoknak segítsek, de a végén az lett belőle, hogy magamnak segítettem. Megvalósítottam azt, amire sokan egész életükben vágynak. Azt, ami mindenkinek eszébe jut minden nap, hogy ha az élet úgy hozza, szeretne belevágni. Egy hegy megmászása, valami rendkívüli teljesítmény, vagy akár egy apróság. Bármi, amit komoly célnak nevezünk, a képességek próbája és közvetetten az addigi munka egyfajta gyümölcse. Eltekintve a veszélyektől és a negatív nem várt dolgoktól, nagyon jó volt. Megvolt az 'A mindenit' élmény, ami sokaknak soha nem adatik meg. Például akkor, amikor a csomagommal a kezemben hajnali kettőkor a repülőgépről leszállva a gép lépcsőjén álltam és megcsapott a Szahara illata. Hőség, állott halszag, magas páratartalom. Vagy amikor a megérkezésem napján mentünk a kocsival. Öreg, rozsdás, gyűrött terepjáró, a sivatagi úton a város felé. Az ablak törött, működő műszer egy sincs. Jobbra az úttól néhány méterre egy kiégett, rozsdás teherautó, az úton előttünk egy Police Checkpoint tábla, balra pálmafák és lerobbant kunyhók.

Vagy amikor még az odaúton a gépre vártam Lisszabonban. Este nyolc óra, körülöttem csak feketék, a környéken sehol egy európai. Mind furcsán néztek rám, Dakar felé nem szokott fehér fiatal utazni, főleg nem egyedül. Tudtam, hogy több hónapra indulok a Afrikába, a Nagy Sivatag mellé. Tele kiváncsisággal és tenni akarással.

Vagy amikor egyik este elkísértem Abdoulie-t az ivóba. Egy fél csirkéért mentünk, az volt a vacsora. Amíg megsült, leültem egy asztalhoz és egy Julbrew sör társaságában az egyik helyivel beszélgettem. Autógumik javításából él, igazi rasztafari, gyönyörű angol kiejtéssel. Büszkén mesélte, hogy elvégezte az elemi iskolát. Teljes odaadással hallgatta minden szavamat, láthatóan büszke volt rá, hogy egyetlen fehérként vele beszélgettem. A boldogsághoz nem mindig kellenek nagy dolgok.

Mindjárt indulok a reptérre, délben érkezik Aaron gépe. Tegnap este indult Montrealból, Párizsban szállt át reggel. Már kiírták a reptér honlapján, 12:09 az AF1694/DL8570/MA6559 járat várható leszállása.

Ha megjött, megnézzük a hostelt, ha nem lesz nagyon fáradt, megmutatom az egyetemet, aztán majd kitalálunk valami kreatívat. Biztos fura lesz, nekem is fura volt az első afrikai napom. Persze, közel sem ugyanakkora a különbség, de bzitos teljesen másnak látja a pesti valóságot, mint én. A napokban kicsit kritikusabban, alaposabban figyeltem a környezetet, bizony, a külső szemlélő meglátja, hogy itt-ott rozsdás, koszos, össze van firkálva, szemetes, mocskos. Néhány nap alatt hozzá lehet szokni, de ez sem az, mint amit az útikönyvekben közvetítenek.

Este welcome party, vagy legalábbis valami hasonló. Veszünk néhány sört, aztán feel-good. Ha leszünk elegen, talán pókerezni is tudunk, este meg Schoolclub. De az is lehet, hogy Aaron elfáradt az úton, ráadásul a hatórás időeltolódással is meg kell majd küzdenie. Ahogy a sportolók mondják, napi egy óra átállásra képes a szervezet, akár egy hét is kellhet majd hozzá.

Végre sikerült beszereznem egy új kábelt az iPodhoz. A régi kontakhibás volt, ezért nem tudtam tölteni vele, szakadozott a kapcsolat, amikor a gépen volt és a formázás sem ment végig.

Lemostam, lesikáltam a dísztárcsát. Most újra régi fényében csilloghat. A szélein látszik a kor, nehéz időket élhetett meg. De talán ezektől lesz érdekes; neki már van egy története. Itt-ott kisebb horpadások, karcolások. De a csillag makulátlan, mintha most gyártották volna.

45 dollárért lehet ilyet rendelni, de az már nem eredeti.
Lehet, hogy egy öreg állólámpáson szolgált, de érkezhetett akár egy 190D-ről is. Feketéről, manuális váltóval, hatalmas kormánnyal. 20 évvel ezelőttről.

A hátulját nem tudtam rendesen megtisztítani, az évek munkája otthagyta a nyomát. Fékpor, kopás, korom. Négy rögzítőkapocs volt rajta, ezek sajnos teljesen elkorrodáltak, ki kellett dobnom. Jó lenne rendesen megtisztítani, de még nem jöttem rá a módjára.