Pénzből élünk, ez ellen sajnos nem lehet tenni. A diák egyik jellemző ismertetőjegye, hogy soha nincs elég pénze. Ez a két tény sajnos elég sokszor összeütközésbe kerül. Pesten drága az élet, szinte egymás kezét fogva ugrálnak ki az ablakon a tízezresek. Holnap 20 ezer rezsit fizetek be, lényegében a semmiért.
Az egyetem főállás, méghozzá olyan, amiért mi fizetünk. A fennmaradó időben kell kiügyeskedni azt a plusz pénzt, ami a likviditáshoz szükséges. Itt sajnos választani kell - munka emberhez méltó fizetésért, vagy tanulás. Hosszú távon a tanulást kell preferálni, de rövid távon bizony sokkal jobban jönne némi papírpénz.
A mostani órarendem mellett, a nem túl érdekesnek titulált órák kihagyásával kedden és pénteken egész nap, valamint csütörtökön délután kettőig tudnék értéket teremteni, lehetőleg olyat, ami cserébe nekem is termel ellenértéket. Nem egyszerű ilyen speciális időbeosztással korrekt melót találni. A diákmunka lenne a legkézenfekvőbb, de ezeket nem díjazzák valami fényesen. A szabadidőmet végigdolgozva jönne össze belőle havi 25-30 ezer Ft. A megélhetés szempontjából ez rengeteget számít, de nem biztos, hogy megéri ennyi időt erre szánni. Akkor már sokkal jobban jövök ki, ha addig tanulok, olvasok, lógok.
A következő lehetőség a diákhitel. Egyrészt nagyon jó, mert az elején látszólag ingyen van, havi szinten bejönne belőle 30, esetleg 40 ezer. Ez pont annyi, amit a diákmunkával tudnék összeszedni, csak éppen megmaradt heti két és fél nap az ötből. Viszont utána jön majd a feketeleves. A diploma megszerzése után négy hónapon belül el kell kezdeni törleszteni, mégpedig legalább a bér 6%-át. Ez eddig oké, viszont arról nem találtam közelebbi információt, hogy a Bachelor oklevél ebből a szempontból diplomának számít-e, azaz ha megyek tovább Masterre, az alatt kell-e már törleszteni.
A másik hátulütője az adósságspirál. Az minimum befizetés szinte csak a kamatot fedezi, esetleg még azt sem. Azaz érdemes előtörleszteni és minél hamarabb bepakolni az egész tőkét. És kész is az ördögi kör, valahonnan pénzt kell termelni, más pénzéből nem lehet sokáig megélni.
Egy újabb lehetőség lenne kiköltözni külföldre egy időre. Az első akadály az induláshoz szükséges összeg. Eddig Angliában gondolkoztam, úgy számoltam, hogy kemény munkával ott lehet a legtöbbet megtakarítani. A költségektől és a bértől függően havi 100-200 ezer menne a takarékba. Ám ahhoz, hogy felülhessek a repülőre, legalább 150-200 ezer pénz kell. Repülőjegy, szállás és egyéb költségek a munkakeresés alatt és az első fizetésig és még egy adag vésztartalék.
Nem túl vastag most a pénztárcám, úgy is mondhatnám, hogy a tengely negatív oldalán van, eléggé meredeken. Addig nem akarok külföldre menni, amíg nem rendezem itt a helyzetet legalább nulláig.
Kiköltözni hosszabb időre lenne érdemes, a két nyári hónap alatt talán nullszaldóig el lehet jutni, de rendes profithoz ez kevés. Legalább egy év. De azt is tudom, hogy ha elmegyek, megalapozom kicsit a helyemet és találok egy rendes munkát, utána nem fogok visszajönni befejezni az egyetemet. És bár most jó jövőképnek tűnik, hogy megélek a jelenlegi tudásomból és leleményességemből, hosszú távon ez elég valószínűtlen. A diploma korát éljük, akinek nincs a mostani generációból, nem nagyon mászhat fel a létra tetejére. Pedig csak fent tiszta a levegő.
A megoldás tehát az, hogy nincs megoldás. Küzdök tovább és előbb-utóbb meglesz az eredménye, vagy belesüllyedek a nagy szürkeségbe és megpróbálom elfogadni az egészet úgy, ahogy van. Ez így kicsit achillesi választás. De ha már választani kell, maradok a nagyobb kihívás, több veszély, de lényegesen jobb várható eredménynél. Ezért viszont folyamatosan küzdeni és törtetni kell, anélkül nem megy.
Azt viszont nem tudom, hogy meddig lesz kedvem, energiám, erőm ezt csinálni. Lassan két évtizede koptatom az iskolapadot, ideje lenne végre valami kreatívabbal foglalkozni.
