Legyél boldog!

Csütörtökön nekivágtunk a városnak Gabesszal és Bogárral. Este, zárás után indultunk a fodrászattól. Az első helyszín a budai alsó rakpart volt a Lágymányosi hídnál.

Innen átvágtunk a város másik végére, a Csillaghegyre. Némi zseblámpás séta után kiértünk egy magaslatra, ahonnan szinte az egész városra rá lehetett látni. A magas páratartalom, a sűrű szmog és a felhők miatt kedvezőtlen látási viszonyokkal kellett megküzdeni.

Utolsó helyszínünk a katlan volt. Tavaly már jártam itt, amikor a Nagy-Kevélyt másztuk meg, ide is benéztünk. Éjszaka egészen szürreális, főleg a párás-esős homályban. Az egyik nagy sziklánál kísérleteztünk, kipróbáltunk több vakubeállítást. Hosszú, 40-60 másodperces záridőkkel, egymásnak különböző állásokból vakuzva sikerült néhány igen érdekes képet lőni.

Jó móka volt, legközelebb valamelyik régi belvárosi utcát nézzük meg alaposabban.

További képek eredeti méretben a Flickr-en.

Régen sokat olvastam. Szinte minden szabad percben egy könyvvel a kezemben mászkáltam. A korai gimis években szinte sporttá vált. Pörgettem a lapokat, heti két Jókai regényt olvastam el. Talán húsznál is többet sikerült átrágni. Hosszú realista leírások, remekül lehet tanulni belőlük és szókincsnek sem utolsó. Végülis máig ebből élek. Szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt. Régebben mindig az otthoni könyvespolcról, vagy az iskolai, városi könyvtárakból szereztem be a betevőt. Amikor már elkezdtem pénzt keresni, zenéléssel, munkával, egyre többször fordultam meg a könyvesboltban. Délutánonként a pápai Anna könyvesbolt polcait böngésztem, szinte mindig találtam egy-egy érdekes művet. Volt bőven tudományos, szépirodalom, könnyed, nehezebb.

Az utóbbi években sikerült mindig túlterhelni az időbeosztásomat, mostanában már egy percre másfél percnyi elfoglaltság jut. A két egyetem, a több munka(hely) és a folyamatos megbízások mellett sajnos fájón ritkán jut időm leülni és elővenni az aktuális olvasnivalót. Ha könyv van nálam, az általában tankönyv, amire sajnos szintén nem jut elég időm. Talán sokat markolok és keveset fogok, de azért úgy érzem, hogy folyamatosan lépek előrébb egyet-egyet, még ha ez néha nagyon kaotikusnak és erőltetett menetnek is tűnik.

Az elmúlt időszakban találtam néhány nagyon jó könyvesboltot és a különböző aukciós oldalakon is rendszeresen előfordulok. Ennek eredményeképp néha egy szatyorra való írással jövök haza. Egyszer sikerül hárommal… Az olvasásra váró listának a jelenlegi tempóban talán 10 év alatt érnék a végére. Egyrészt nagyon örülök, hogy szépen gyarapodik a könyvtáram. A másik oldalról nézve viszont kevésbé örvendetes tény, hogy ez egy igen jelentős befektetés. Később minden bizonnyal megtérülne tudásban, addig viszont Trabantok és Wartburgok ára áll a polcomon. A sok új könyvvel talán a rengeteg munkát és elfoglaltságot próbálom kompenzálni, de most már akkor is kezd sok lenni.

Több erősen tőkeigényes projekten dolgozom, például a januári gambiai túra. Nehezen fér össze a pénztárcámmal, hogy átutazom a Szaharát és közben egyre több cuccal töltöm meg a polcot, szobát, folyosót. Ezért úgy döntöttem, hogy kicsit kiürítem a raktárat és eladok néhány kazalnyi értékes, értékesnek tűnő, vagy éppen bájosan értéktelen dolgot. Íme a lista, egy részét már fel is töltöttem. Düböröghet a gazdaság.

Angol autóban magyar diákok egy csehszlovák rettenetet hurcolnak az ország egyik végéből a másikba.

Megint bővült a flotta. A postás kemping még mindig darabokban, a szekrény tetején várja a szebb napokat, addig is beszereztem egy országútit.

Csepel Apolló. A napokban megyek érte. Alig futott, szinte új. A hátsó gumi ereszt, ide kell egy új belső, de remélhetőleg ez a teljes hibalista. Nehéz, öntöttvas monstrum, de ez talán elbír.

Akkor még csak nagy betűkkel írtam,
egy csúnya ember dollárzsákon ült.
Én pedig egy bicikliért sírtam,
az autóknak szárnya nőtt,
s a hős egy Chevlorettel elrepült.

A földrajz órán ragoztuk, hogy rossz vagy,
de a csomag mélyén csokoládé volt.
S az újságok! Az erőm most is elhagy;
boldogság, sztárfotók,
a képen Marylin még meghajolt.

Amerika, már nem haragszom rád,
Amerika, megbocsátok újra,
Amerika, már nem haragszom rád,
mért menekülsz az Óceánon túlra?

Nem zavart, hogy nem tudsz semmit rólam,
s írtunk rólad lelkesen egy dalt.
Összetépték, megengedték, jól van...
Nem tudom, mért van így,
Hogy mindig innen szép a túlsó part.

Amerika - álomképregény.
Amerika - minden jó a végén.
Amerika, mindig van remény.
Amerika, a tenger túlsó szélén.

Mi is gyúrtunk szabadságból szobrot,
nem túl nagy még, s tenger se véd,
de jó hogy volt, volt egy kép:
Hol volt, hol nem volt, egy messzi

Amerika - álomképregény.
Amerika - minden jó a végén.
Amerika, mindig van remény:
Amerika, a tenger túlsó szélén.

Ez kérem, zseniális. A 424 című albumról. Fémdobozban, fényes CD-n, amit sajnos sikerül eltörni a koleszban. A hangulat, a lendület, a lelkesedés.

http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20091001/ma-az-esteben-m1-21-40

Lusta demagóg fasz mereszti a száját. Tessék szépen felülni a kecskére és nem a levegőt rontani. Nyilván elfogult vagyok, de akkor is tessék már kilépni annak a 40 évnek az árnyékából.

http://napirajz.hu/archives/2009/09/29/UGYANAKKOR_LENYUGOZOEN/

Íme, töményen.

by Napirajz

Új szak, új honlap, ez így van rendjén. Napközben regisztráltam az antropologus.eu-t és összedobtam rá egy egyszerű honlapot. Kezdésnek jó lesz, a legfontosabb dolgokra elég. Ha később lesz rá időm (nincs) és kedvem (van), írok alá egy egyszerű php dolgot. Egyelőre csak a Photoshopból exportált html, semmi több. A közeljövőben megcsinálom rendesen a kódokat + a képeket. Egyelőre a lényeg mindössze az, hogy legyen egy közös tároló, ahonnan mindenki elérheti a szükséges apróságokat. A kapcsolatok rész alá kerülnek majd a szaktársak elérhetőségei, ez a rész természetesen zárt lesz, nyilván nem mindenki szeretné, ha a Google kidobná a telefonszámát.

Autómentes nap = Critical Mass.
Nemrég defektet kaptam, most pakolom be az új belsőt. A régi szét van marva, felütött egy padka és kiharapta. Pucolom a láncot, mosom a vázat, hadd ünnepeljen a kecske is.