Érdekes versenyen indultunk vasárnap, ahol a távot nem távolságban, hanem emeletben adták meg. Összesen 402 lépcsőfokot másztunk meg. Az első 30 szabadtéri méter után 300 méter lejtős rész következett, lefutottunk 3 emeletet a mélygarázs legalsó szintjére. Ezt a gigantikus távot 18 emeletnyi lépcső követte. A lépcsőházból a ház legfelső szintjén, 60 méterrel feljebb léptünk ki.
Hangulatos, őrült esemény volt. Közel kétszázan lehettünk, de mivel szakaszosan rajtoltattak minket, félperces szünetekkel, mégsem volt tömeg a Duna Tower előterében. A verseny nagyon hamar lezajlott, várakozás közben azt számolgattuk, hogy időarányosan biztosan ez a legdrágább versenyünk, máshol nem igazán kell fizetni 2000 Ft-ot négy perc futásért. Sőt, futás közben még kevesebbnek tűnt. Gyorsan le a parkolóba és már indulhat is lépcsőzés. Az első tíz emelet hamar megvolt, viszont ott egy kicsit visszavettem a tempóból, mert éreztem, hogy a pulzusom kezd túl magasra menni. A maradék nyolc emeletet lazán kocogva tettem meg és pillanatok alatt véget is ért a táv. A befutó után gyors "after" fotó és már le is értem a lifttel, szurkoltam tovább a többieknek. Tetszett, szimpatikus kezdeményezés, szerintem a sorozat többi részére is el fogok menni. És külön kiemelném, hogy névvel ellátott rajtszámot kaptunk!
Mivel egy hónapig beteg voltam és ez a hét még lazább futásokkal telt, arra jutottunk, hogy nem szabad erőltetni és az lesz a legjobb, ha elvárások nélkül, normális tempóban kocogok fel. Az időm így 4:45 lett, ami a győztes időnek közel a duplája. Viszont sikerült aránylag normális életfunkciókkal teljesíteni a távot. Nem akartam megfulladni és a pulzusom is emberi tartományban maradt, 185 bpm csúcsértékkel, 175 ütéses átlaggal értem fel a torony tetejére. Úgy érzem, hogy határozottan fejlődtem. Tavaly, ha erőltetett tempóban futottam, könnyen 190 fölé ment a pulzusom és a 200-as határt is viszonylag könnyen át tudtam lépni. Most ahhoz képest, hogy folyamatosan igen nagy volt a terhelés, stabilan 177 és 181 közötti értékeket mutatott az óra. Persze az az időből is látszik, hogy tudtam volna ennél gyorsabb időt is produkálni, de nem láttam értelmét annak, hogy ezért a néhány percért a veszélyes zónákba hajtsam magam. Ezt az erősödést a mindennapi edzések során is érzem. Nyár óta futok pulzuskontrollal, a 150-es pulzustartományt szoktam megcélozni. 8 hónappal ezelőtt 9 perces tempónál 165-170 körüli pulzusom volt, most pedig 7:30-7:40-es iram mellett 149-152 között mozog a mutató. A tavaszi hónapokban szeretnék 7 percen belülre kerülni 150 alatti pulzussal.
Ezzel elkezdődött az idei szezon, a következő két verseny az Óbudai Futófesztivál és a Vivicittá lesz. Közben pedig bulizunk egy hatalmasat a Balaton Szupermaratonon, de erről majd később írok bővebben.
Fotó: Szaszafotó
