Vasárnap Vivicittá, első félmaraton. Érdekes lesz, várom már. A felkészülésben elég sok volt a lyuk, de azért szerintem fog. A gát, a korlát, amit érzek, sokkal inkább lelki, mint testi. Tegnap verseny előtti utolsó hosszúként 16 km-t futottam, 7:29-es átlaggal. Fárasztó volt, végig szomjas és éhes voltam. De ez szerintem nem mérvadó, mert szombaton 100 km-t tekertünk, amit fél nap alatt biztosan nem sikerült kipihenni. Úgy érzem, hogy a 7 perces tempó stabilan megy, de ha minden rendben lesz, a második felétől lehetne gyorsítani néhány másodpercet. Nem szabad rohanni, itt most az a célom, hogy biztonságban beérjek, az idő kevésbé számít. A tegnapi edzés után 982 km-en áll a számláló, a héten annyit fogok futni, hogy valahol a versenyen legyen meg az 1000. km. Biztosan érdekes érzés lesz. 1000 km? Sosem gondoltam volna...
