Legyél boldog!

Állandó oldalak

Friss topikok

0. hét, Na akkor kezdjük el ezt az egészet újra

2013.06.23. 23:52 Lzooltan

Disappointed-Baby5.jpgAz utóbbi időben az eddigiekhez képest alig sportoltam. Ennek elsősorban lelki okai voltak, amiket máig nem tudtam teljesen megfejteni. Több dologban kellett nagyot csalódnom, ami a futáshoz való hozzáállásomra is erősen kihatott. Volt, amiről azt gondoltam, hogy betonbiztos pont és kiderült, hogy mégsem támaszkodhatok rá. Persze nem csak ez okozta, valószínűleg több mindent rosszul csináltam. Például többször éreztem azt, hogy nincs értelme ennek az egésznek és nem haladok semerre. Rendszeresen azon kaptam magam, hogy olyanokhoz mérem a teljesítményem, akik ennek az útnak egy másik nagyságrendű állomásán tartanak. Azaz, ha a megszokott edzéseimet olyan mellé állítottam, aki futott több maratont, évtizedek óta sportol, vagy akár profi sportoló; úgy éreztem, hogy csak lazsálok és semmit sem teszek. Utólag persze mindig rájövök, hogy nem szabad így hozzáállni, de mégis, néha elég nyomorult dolog azt látni, hogy mások akár öt-tízszer ennyit edzenek.

A másik, ami sokszor előjön, az az időigény hasznosságának mérlegelése. Számos alkalommal azzal telnek az edzéseim, hogy folyamatosan azt számolom, ebben az időben mennyit tudnék haladni az előttem álló, sokkal fontosabbnak gondolt feladatokkal. Hogy mennyi könyvet el lehetne olvasni, mennyi céges dolgot tudnék megoldani, mennyit tudnék biciklizni.

Igen, a kerékpár is folyamatos téma. Úgy tapasztaltam, hogy a futás sokkal hatékonyabb eszköze a fogyásnak és az új életmódnak. Viszont számomra százszor unalmasabb is. Még mindig nagyon fura, hogy ilyen lassú a futás. Ha felülök a bringára, gyorsan pörögnek a kilométerek, mindig történik valami, érzem, hogy haladok. Futva viszont ehhez képest érthető módon sokkal lassabb minden. Ilyenkor viszont már-már megesz a fene, olyan unalmasnak és értelmetlennek kezdem érezni az egészet.

Ráadásul itt volt a K&H félmaraton is, ahol az őrült melegnek és a lazábban telt heteknek köszönhetően szinte végig tele voltam negatív gondolatokkal. Fogok írni egy bővebb beszámolót róla, úgy talán könnyebb lesz elhelyezni az ott tapasztaltakat.

De elég is a nyavalygásból. Ebben Ancsur rengeteget segít. Mindig meghallgat, mindig támogat. Ekkora változtatást az életmódban szerintem nem lehet egyedül teljesíteni. Múlt hétvégén féltávú ironman lett, hihetetlenül büszke vagyok rá. Fogok majd bővebben is írni erről a versenyről, különleges élmény volt. Mindig megérzi, ha valami nincs rendben és segít feloldani a nehéz helyzeteket. Korábban nem gondoltam, hogy a megszokások és az életvitel teljes átrendezése ekkora kihívást jelent. Számomra lelkileg jóval nehezebb, mint testileg. Az, hogy tudok kire támaszkodni, rengeteget jelent. Tudom, hogy ha van egy újabb őrült ötletem, meg tudjuk beszélni és ha belevágok, végig mellettem lesz és segít. Köszönöm!

A következő lépés, amibe belevágok, az egy 12 hetes életmód-program. Az NHS, azaz a brit egészségügyi szolgálat honlapján találtam. Vajon nálunk mikor jönnek rá, hogy az egészséges életmód és a prevenció jobb és olcsóbb, mint a hibák folyamatos kijavítása?

Három hónap, ami alatt segít megtalálni a megfelelő mennyiségű és összetételű étkezést úgy, hogy közben segít megbarátkozni a mozgással is. A napokban átlapoztuk és mindketten arra jutottunk, hogy már most is szinte mindenben az itt tanácsoltak szerint üzemelek, nagy változást várhatóan nem fog jelenteni. Viszont egy kis odafigyeléssel és alapossággal biztosan sikerülni fog ismét elkezdeni csökkenteni a kilókat. Úgy fogom fel, mint egy komplex edzéstervet, ami a mozgás mellett más területekre is kiterjed. A kalóriák számolgatása egyelőre eléggé idegen, de majd csak belejövök.

Nézzük a számokat:

Reggel 102 kg-ot mutatott a mérleg, az ehhez tartozó BMI: 29,5

95 kg: 27,5

86,5 kg: 25

bmi-comparison.gif

Azaz a BMI skála alapján 86 kg alatt már nem számítok túlsúlyosnak. Ez még bő 15 kg-ra van a jelenlegi helyzettől. A következő cél a 95 kg elérése, ami 27,5-ös BMI indexet jelent. Csak a kíváncsiság kedvéért beírtam az évekkel ezelőtti induló súlyomat. Akkor 40 fölötti volt a testtömeg-index értéke. 30 fölött elhízott, a 25-nél nagyobb érték pedig túlsúlyt jelent. Persze tudom, hogy a BMI nem minden, csak egyszerű viszonyítási alapként tekintek rá. Bár az elmúlt négy-öt hónapban a kilók nem csökkentek, a változás mégis szemmel látható. Januárban ugyanannyit nyomott a mérleg, mint most, mégis négy lyukkal beljebb húzom az övet, az akkor vásárolt pólók pedig már kezdenek lógni rajtam. Ez gondolom azt jelenti, hogy az összetétel változott, valamennyi zsír helyére sikerült izmot pakolni. Ezt egyre inkább kezdem is látni magamon. Például a kezemen itt-ott kilátszanak az erek. Régen, vastagabb külső rétegekkel ez elképzelhetetlen volt.

Tehát a következő célom elérni a 95 kilót. Úgy becsültük, hogy a 12 hét végére ez teljesen reális. Ha sikerül közben újra felépíteni a motivációt, akkor hamarabb is el tudom érni.

Hetente jelentkezem az eredményekkel és a tapasztalatokkal.

t-shirt-start-gun.jpg

5 komment

Címkék: motiváció 12 hét 102kg fogyós sztorik

Hogy mit tanácsolnék egy Nehézbombázónak?

2013.05.29. 21:31 Lzooltan

Itt az Ultrabalaton. Holnapután már Siófokon leszünk és az indulás előtti utolsó megbeszélés izgalmait éljük át.

Szombaton a DK KondUBtorok csapat tagjaként indulok el a versenyen. Öten teljesítjük a távot. A tervek szerint 29 km-t fogok futni és mellette kerékpáros kísérőként valahol 100 km környékén lesz az adagom. Belegondolni is furcsa. Sőt: WOW. A tavalyi versenyen 20 km-t futottam, szintén három szakaszban. Még a futóblogra is felkerültünk. Itt teljesítettem az első 10 km-es távomat, magamhoz képest gyors, éppen csak 9 percen belül tempóval. Ilyen érzés volt:

ub_before_after.jpg

A jobb oldali kép néhány hete készült. A két kép között 20 kg és 800 km van. XXL helyett L-es póló, 46-os helyett 34-es nadrág. Ne csüggedj, neked is sikerülni fog jövő nyárra!


És a befutó? Az pedig ilyen volt:

ub2012_befuto2.jpg

Valószínűleg valami ilyesmit fogsz te is átélni a hétvégén. Nem az számít, hogy mekkora távot futsz. Nem az számít, hogy mennyi idő alatt teljesíted a szakaszodat. Csak legyél ott és éld át! A többi pedig sikerülni fog, ne aggódj, képes vagy rá.

Olyan élményt fogsz kapni, ami hosszú ideig el fog kísérni. Hihetetlen összetartás és csapatmunka, egymás átsegítése a nehézségeken, éjszakai futás, hegyek-völgyek, szúnyogok, éjszakai bulizók, Balaton. Hihetetlen keveréke mindannak, amiről valószínűleg nem is tudtál, amíg nem futottál. Akkora élménycsomag, amit valószínűleg hónapokkal később is megkönnyezel majd. Úgy érzem, nem is kell többet mondanom.

Éld át!

178324_10150979006164500_1579862553_o.jpg

1 komment

Címkék: verseny motiváció futás Ultrabalaton fogyós sztorik

Túl a második félmaratonon, ezúttal terepen

2013.05.20. 21:13 Lzooltan

185px-Stalin's_Boots.jpgTavaly rájöttem, hogy egy közeli verseny nagy motivációt tud adni. Ha az van bennem, hogy hónapok múlva lesz a célverseny, hajlamos vagyok "majd holnap" elkezdeni felkészülni. Ennek persze az az eredménye, hogy a hónapokból hetek és napok lesznek, amikor már minden mindegy. Ezt a problémát próbáltam úgy feloldani, hogy havi több versenyre is beneveztem. Idén is tartom ezt a módszert, egészen más úgy készülni, hogy a távoli cél mellett van egy-egy olyan esemény is, amit az edzés részeként fogok fel. Az elmúlt hetekben öt versenyen vettünk részt. Sorban egymás utána jött a Vivicittá, a Decathlon hegyi verseny Budaörsön, a Dunakeszi Futómajális, az 5vös 5km, majd a Nagytétényi Futónap. Jó nézni, ahogyan gyűlnek sorban a rajtszámok, minden újabb "trófea" megerősít abban, hogy érdemes csinálni.

Ancsur javasolta, hogy menjünk bringával a versenyre. Erre persze rábólintottam, ha már lúd, legyen kövér. Néhány hete estem túl az első félmaratonon, a másodikat pedig hegyen tervezem, úgy, hogy ehhez 40 km kerékpár is társul, szintes útvonalon. Ráadásul súlyosbító körülményként az odaúton az eső is elkezdett ömleni. Húsz perccel a rajt előtt bent álltunk a rajtközpontként funkcionáló sátorban és arról győzködtük egymást, hogy talán el sem kellene indulni, vagy ha mégis, akkor álljunk ki az első 5 km-es kör után. Mindezt a Szoborpark bejárata mellett állva, Sztálin csizmájától néhány méterre.

Kamaraerdő_10.JPGAz indulás előtti percekben sajnos minden kapaszkodó elszállt. Elállt az eső, kisütött a nap és a szél is eltűnt. A rajt után ugyanabba a helyzetbe kerültem, mint mostanában a legtöbb versenyen. Az első kétszáz méter után bőven a mezőny mögé kerültem, mindenki elrohant. Öt perc után már csak két lányt láttam. Nagyon magabiztosnak tűntek, lendületesen haladtak előre. Az azért egy picit fura volt, amikor jobbra mutatott néhány piros-fehér útvonaljelölő szalag, de úgy gondoltam, hogy ha ennyire stabilan mennek tovább, akkor biztosan igazuk van. Ez hiba volt... Terepverseny lévén kezdett egyre gyanúsabbá válni, hogy 800 méter után egy forgalmas úton kötöttünk ki, majd egy kanyar után beértünk a városba. Gyorsítottam és megkérdeztem őket, hogy akkor most mi is a helyzet. Kiderült, hogy a lendületes cseverészés közben nem vették észre a szalagokat, ezért mentek tovább. Eddigre már elég régóta lefelé futottunk, nem sok kedvem lett volna visszafordulni. Végül azt okoskodtuk ki, hogy mivel az első frissítőpont egy parkolóban lesz, érdemes lenne megpróbálni az erdő mellett futó úton haladni, remélhetőleg a megfelelő helyen fogunk kilyukadni. A tervünk szerencsére bejött, a 2,5 km-es frissítőpontot 2,55 km-nél értük el. Az itt dolgozók furán néztek, amikor hátulról futottunk be. Miután gyorsan elmagyaráztuk, hogy mi a helyzet és megmutattam az órámon a távolságot, felírták az időnket és mehettünk is tovább. A kör végéig újabb eltévedés nélkül sikerült eljutni. Itt viszont nagyon meglepődtem, mert még csak 4,45 km-nél tartottam. A verseny négy körös volt, ami csak 17,75 km-t jelent. Ha öt körre hirdetik meg, akkor is csak egy km-rel lett volna több a táv a félmaratonnál. De úgy gondoltam, hogy ha ők félmaratonnak hívják a versenyt, akkor legyen félmaraton, még ha rövidebb is. Az eltérő távot bőven kompenzálja a jelenlegi szintemen az, hogy a pálya közel fele hegymászással telik.

Az első kör végére elhagytam a lányokat, innentől egyedül mentem tovább. A második kör végén beértem Ildit és Zsuzsit. A verseny végéig nagyjából együtt is maradtunk. Nagyon jó érzés volt, hogy a kezdeti lemaradást követően többeket megelőztem. És az, hogy tudtam tartani a csapattársak tempóját, azt igazolta vissza, hogy azért apránként csak-csak sikerül fejlődni és gyorsulni. Az örömömet kicsit beárnyékolta, hogy a második kör végére leázott a mellbimbóvédő-sebtapasz. Párás időben, izzadtan ez azt jelenti, hogy néhány perc után elkezdi kidörzsölni, amire hamarosan egy kellemesen vörös árnyalatú folt is felhívja a figyelmet. Bár korábban azt terveztem, hogy a befutó után elmegyek még a 21,1 km-hez hiányzó néhány km-re, de annyira elkezdett fájni, hogy inkább lemondtam erről.

A negyedik körben már kezdtem fáradni, de szerencsére sikerül tartani az addigi tempót. Végül a bruttó idő 2 óra 19 perc lett, amiből a frissítéseket és egy nagyjából ötperces telefonálást kivonva 2:11:14 marad. Bruttó időben nézve mind a négy kör néhány másodperc eltéréssel 35 percesre sikerült.

A befutót követően azzal a jó hírrel fogadtak a lányok, hogy Vanda harmadik lett. Az érmek átadását követően mi is kaptunk egy-egy emléklapot. Ezután már csak a hazaút kellemes 20 km-es tekerése várt ránk. Tetszett, jó volt, örömbringázás volt. Nincs is jobb, mint a dombról 58 km/h-val lefelé gurulva üvöltve énekelni a Gaudeamus Igiturt.

Jó hangulatú verseny volt, menjünk jövőre is.

Fotor051320339.jpg

1 komment

Címkék: verseny motiváció kerékpár futás félmaraton 98kg

Az új kerékpáros őrület: Randonneur teljesítménytúrák

2013.05.16. 12:47 Lzooltan

A napokban Orsi csapattárs dobta be a DK-ba a Randonneur honlapot. Kerékpáros teljesítménytúrák, amiket egy nagy múltú, több mint 100 éves szervezet rendez. Nagyon tetszik az alapötlet, megfogott az egyszerűsége és letisztultsága.

A honlapot idézve:

A "Brevet Randonneurs Mondiaux" egy nemzetközi kerékpáros teljesítménytúra-sorozat 200, 300, 400, 600, 1000 és 1200 km-en. Ennek során a résztvevők központilag meghatározott szintidők mentén, a kijelölt ellenőrző pontokat felkeresve teljesítik a túrákat. Az útvonal bejárását pecsételéssel igazolják.

Super Randonneur: Olyan teljesítménytúrázó, aki egy adott évben teljesíti a 200, 300, 400 és 600 km-es BRM-ből álló super randonneur sorozatot.

Zseniális, ez nekem kell.

A szintidők:

  • 200 km: 13,5 óra
  • 300 km: 20 óra
  • 400 km: 27 óra
  • 600 km: 40 óra
  • 1200 km: 90 óra

Érdekessége, hogy a verseny során csak ellenőrzőpontok vannak, útvonalbiztosítás és frissítés nincs. A lényeg az, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen kell lenni, az útközbeni ellátás, tájékozódás a túrázókra van bízva. A különleges igények miatt a szokásostól eltérő kerékpárt javasolnak a BRM utakra. Hasonlít az országútihoz, de valamivel kényelmesebb az ülése, szélesebb a gumi, erősebbek a küllők és a bringa elején van egy kosár a felszerelésnek.

goodrichfull.jpg

Az idei sorozat már a végéhez közeledik, illetve ezek a távok hosszabb felkészülést igényelnek, terveim szerint jövőre fogok belevágni.

toddbike.jpg

2 komment

Címkék: verseny motiváció kerékpár 98kg Randonneur

Fogyós sztorik #002

2013.05.07. 22:09 Lzooltan

Néha nehéz motivációt találni a folytatáshoz. Olyan ez nekem, mint amikor egy-egy vizsgát félévről-félévre cipeltem magammal, mert nem volt erőm megcsinálni. Amikor végre sikerült megfogalmazni, hogy ez is csak egy tantárgy, egyszerűbb bemenni arra a nyavalyás vizsgára és megcsinálni, általában azonnal sikerült. Reggel 98 kg-ot mutatott a mérleg. 42 kg fogyásnál tartok, felfoghatatlan. A cél elérni az 50 kg fogyást. De a fenébe is, ez rengeteg! 50 kg az egy zsák cement. Számomra átláthatatlan mérték. Olyan, mint maratonnal dobálózni az első méterekkel küzdő futónál.

De fordítsuk csak meg!

point-of-view.jpg

Ma részt vettem az 5vös 5km futóversenyen. Már tavaly is szerettem volna eljutni rá, de pont egybeesett a DK-s edzéssel. 5 km az ELTE lágymányosi birodalma körül. A rajt előtt összefutottam Zsolttal és Ferivel. Zsolt kérdezte, hogy hol tartok, milyen volt a Vivicittá, mennyi az annyi. Mondtam, hogy 42 kg, de 50 kg a cél. Kimondani is nehéz volt. Erre ő könnyedén felkiáltott, hogy hiszen az már csak 8 kg! Menni fog az utolsó nyolcas! Itt esett csak le, hogy ugyanazzal küzdök, mint az egyetemi vizsgáknál. Túl nagy terhet pakoltam magamra, pedig csak meg kellene fordítani a számokat. Ha leadtam 42 kg-ot, az a maradék 8 kg már tényleg "csak nyolc". Szóval megpróbálok így hozzáállni, erről a feléről nézve sokkal könnyebbnek tűnik.

Amúgy nagyon jó érzés volt lefutni ezt az 5 km-t. Büszke voltam rá, hogy most már az edzéseken is ennél jóval többet szoktam futni. Tavaly ilyenkor még csak sok-sok gyaloglással tudtam volna körbeérni. Most pedig magamhoz képest egész jó tempóban sikerült teljesíteni.

2,5 km-nél sétált előttem egy fiú és egy lány. A lány futott volna tovább, valami olyasmit motyogott, hogy hagyjuk le a dagit, de a srác azt mondta, hogy ugyan, gyalogoljunk még és majd az utolsó két km-en sprintelünk. Na ők nem tudtak megelőzni. Sőt, ugyanaz volt, mint mostanában több versenyen. Az első kanyarban már a mezőny legvégén vagyok, de már az első kilométer végétől folyamatosan előzöm a kifulladva lihegőket. Pedig tényleg nem bonyolult. Többet ér a lassabb, de fenntartható és egyenletes tempó, mint a 100 m rohanás utáni túlélés. Szóval jó volt, na, végre átélhetem, hogy milyen, amikor megelőzök néhány futót és nem csak engem előznek.

1 komment

Címkék: verseny motiváció fogyós sztorik 98kg

Fogyós sztorik #001

2013.05.05. 13:54 Lzooltan

Előtte rengeteg ruhám volt. Szekrényre való ing, öltöny, nadrágok. Most, hogy mindent le kellett cserélni, alig tölt meg egy sporttáskát a teljes ruhatáram. Szerettem volna ma venni egy inget, hogy ne csak ez a két darab árválkodjon a szekrényben. Az üzletben, ahol voltam, nem volt lehetőség felpróbálni. Korábban 46-48-as ingeket hordtam, szóval nem tűnt reménytelennek, hogy egy 42-es jó lesz. Kifizettem és gyorsan kerestem egy mosdót, hogy felpróbáljam. Jópofa ing, tetszik, a szabása is rendben van. Na de a mérete... Hiába kisebb 6 számmal a korábbi méretemnél, úgy áll rajtam, mintha egy hatalmas zsákot húztam volna magamra. Nagyon meglepődtem, de úgy néz ki, hogy 36-38 környékén lesz valahol a megoldás.

Ismét megtapasztaltam, hogy fejben jóval tovább tart lekövetni a fogyást, mint testben.

ShirtSizeGuide2.jpg


Szólj hozzá!

Címkék: motiváció életmód fogyós sztorik 98kg

Utam az első félmaratonig, 1000 km futás, -40 kg

2013.04.22. 20:15 Lzooltan

Csak ülök csendben és próbálom felfogni a tegnapi eredményeket. Lefutottam az első félmaratonomat. A táv felénél pedig megtettem az 1000. futott km-t. Mindezt úgy, hogy néhány percenként ismerősök szurkolnak az út mellől, miközben a folyamatosan szembejövő csapattársakkal pacsizunk.
 
Hogy ez mitől különleges számomra?
 
Te most talán így ismersz:
kozben.jpg
 
De ez nem mindig volt így! Hadd mutassak néhány korábbi fotót:
before.jpg

 

A teteje valahol 139 kg környékén volt. Most 99-101 környékén vagyok. Alig több, mint egy éve kezdtem a futást, akkor 125 kg-ot mutatott a mérleg. Természetesen az elején csak gyalogoltam, majd apránként elkezdtem egy-egy percet kocogni, hogy ezt idővel valami olyasmi kövesse, amit hellyel-közzel már-már futásnak lehet nevezni.
A tavalyi Vivicittá volt az első verseny, amire kilátogattam. Ott találkoztam először személyesen a DK Team tagjaival. Hónapokkal előtte, januárban léptem be a csapatba, de csak áprilisban merészkedtem először a közösségbe. Megdöbbentő és megrázó élmény volt átélni egy ekkora verseny hangulatát. Korábban szinte csak a szokásos negatív gondolatok éltek bennem a futással kapcsolatban. Itt viszont olyat láttam, amit addig soha. Tízezernél is többen rajtolnak egyszerre, az élükön kerekesszékes és látássérült futókkal. Amikor azt kérdezték a többiek, hogy milyen távon indulok, nagyon meglepődtem. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy valaha is eljutok arra a szintre, hogy egy versenyen elindulhatnék. Az edzéstervemben az aznapi adag 14 perc gyaloglás, 1 perc kocogás és végül 2 perc gyaloglás szerepelt. Akkor még ez is megterhelő volt. Olyan távolságok repkedtek, amiket szinte fel sem tudtam fogni. 12 km? Félmaraton? Egyáltalán milyen hosszú a félmaratoni táv?
Az első hetekben egyáltalán nem éreztem változást. Amikor 4 percet kellett futni, már napokkal előtte féltem tőle. Teljesen reménytelennek tűnt a helyzet. Igyekeztem nem feladni, talán az segített, hogy mindig csak az aktuális feladatra koncentráltam és nem hagytam, hogy összenyomjon a távlati célok súlya.
Tavaly májusban volt az első versenyem. A Kőbányai Futófesztiválon az 5,5 km-es távot próbáltam leküzdeni.
 
Akkor így néztem ki:
kobanya.jpg
 
És nagyjából így éreztem magam:
DSC_0226.JPG
 
Szerencsére továbbra sem adtam fel és apránként elkezdtek megérkezni a sikerek. Egyben lefutottam 5 km-t, majd 10 km-t. A kilók is olvadoztak szépen lassan. Nyárra már egy fokkal kulturáltabbá vált a helyzet:
ub_2012.jpg
 
Február elején kitűztem a nagy célt: le fogom futni a félmaratont! Be is neveztem gyorsan az áprilisi Vivicittára, még mielőtt elpárolgott volna az önbizalmam. Akkor még mindig elérhetetlennek tűnt a 21,1 km teljesítése, de mindenki támogatott a döntésemben. Ancsur felajánlotta, hogy segít a versenyen és velem futja majd az első félmaratonomat. Hatalmas segítséget jelentett, úgy gondoltam, hogy ha rábízhatom magam valakire a verseny alatt, akkor kevésbé fogok félni a távtól. Úgy érzem, hogy lelkileg sokkal nagyobb feladatot jelentett, mint testileg. Bár februárban már mutatott 99,7 kg-ot is a mérleg, lélekben még mindig a korábbi testkép élt bennem. Ha a tükörbe néztem, láttam a változást, de ha magamra tekintettem, ugyanakkorának éreztem magam, mint az életmódváltás előtt. Nagyon nehéz volt ezt megélni, több mélypontot is le kellett küzdeni, hogy ne hagyjam abba. Nagyon nehezen ment, de megpróbáltam újra és újra belevágni és bár volt közben betegség, rossz idő, mindenféle nehézség, azért sikerült apró lépésekben haladni a felkészülésben.
A verseny előtt egy héttel nézegettem az eddigi futásaim listáját. Ekkor láttam csak, hogy 950 km fölött vagyok. Kiszámoltam, hogy mennyi edzés van még hátra és az jött ki, hogy valószínűleg a Vivicittán teszem meg az 1000. km-t! Talán itt döntöttem el, hogy megpróbálom összeszedni az erőmet a legtávolabbi tartalékaimból is és a versenyen megteszek mindent, hogy sikerüljön.
 
1000_km.png
 
A Vivicittá előestéjén eléggé be voltam rezelve. Ugyanazt éreztem, mint egy évvel korábban, az első verseny előtt. Kezdett maga alá gyűrni a gonosz manó, amelyik azt suttogja, hogy "képtelen vagy rá, lassú vagy, fel fog venni a záróbusz". Küzdelmes órák voltak, de szerencsére sikerült legyőzni. Reggel már nyugodtan tekertünk a Margitszigetre. A rajt előtt beszélgettünk Vandával, ő is felajánlotta, hogy szívesen jön kísérőnek, majd Ancsa kérdezte, hogy milyen időt tervezünk. Összeállt hát a négyesfogat. Beálltunk a rajtzónába és egy gyors ölelés után el is indultunk. Folyamatosan figyeltem a tempót és a pulzusomat, vigyázni kellett, nehogy elfussuk az elejét. Bár már több mint tíz versenyen indultam, a rövidebbeken közel sem kellett ennyire beosztani az energiát. Ez a táv és a 7:10 perc/km-es szintidő a mostani felkészültségem mellett eléggé a határterhelést jelenti. Azaz, ha nem figyelünk, akkor lehet, hogy a táv közepén kidőlök és nem tudom befejezni. Folyamatos menedzselést igényelt a dolog, de néhány km után szerencsére mindannyian megéreztük azt a tempót, ami fenntarthatónak tűnik. Edzéseken 150-155 ütés közötti pulzussal szoktam futni, itt próbáltam 160 alatt tartani. Úgy tűnt, hogy nem kell félni a 7:10-es szintidőtől, folyamatosan jöttek a 6:50 és 7:05 közötti km-ek. Az első másfél órában jól bírtam. 15 km-nél már kicsit kezdtem fáradni, de továbbra sem kellett lassítani. Sokat jelentett, hogy nem voltam egyedül, a lányok folyamatosan segítettek és támogattak. Pantocsik Feri szinte tízpercenként feltűnt és egyszemélyes rajongótáborként bíztatott. A folyamatosan szembejövő csapattagok és a pálya mellől szurkolók is rengeteg erőt adtak. 18 km-nél már tudtam, hogy sikerülni fog. Itt kicsit megijedtem, mert elkezdett emelkedni a pulzusom. Ezt részben a fáradtság, részben az egyre növekvő izgalom okozta. Az utolsó húsz percben folyamatosan kerülgetett a sírás, talán csak ekkor kezdtem el érezni, hogy mi is történik most velem. Az utolsó szakaszt ismét a szigeten futottuk. Kedvem lett volna megállni és sétálni az utolsó párszáz méteren, kezdtem nagyon fáradt lenni. De amikor megláttam a célkaput, onnan már nem volt megállás. Végül négyen, kézenfogva futottunk be. Péter Attila sorban bemondta a nevünket, a célvonal mellett csapattársak tapsoltak. Nagyon jó pillanat volt, megható érzés. Majd egy nagy ölelés következett, csak egy halk köszönömöt tudtam kimondani, többre hirtelen nem volt erőm, de ebbe igyekeztem belepakolni azt a rengeteg hálát, amit éreztem.
 
ppic_28_telekom_fm_befuto3836.jpgVanda, Ancsur, én és Ancsa
 
 

 
2 óra 30 perc lett a nettó időnk, percre pontosan annyi, amennyit terveztünk. Este nagyon fáradt voltam, de sikerült sérülés nélkül teljesíteni a versenyt. Semmi sem fáj, kell egy kis pihenés és tudom is folytatni az edzéseket. Azt tartom a legnagyobb sikernek, hogy a felkészülés során végig tiszteletben tudtam tartani a korlátaimat és sikerült úgy eljutni idáig, hogy továbbra is nyugodtan és egyre boldogabban tudok haladni az utamon.
 
 21006_10151463438889961_853151492_n.jpg
 
Szóval itt tartok egy év után. Igen, tudom, még azért így is bőven van mit leadni. De azt nézd, hogy honnan indultam és jelenleg hol tartok. Azt hiszem, ebből látszik, hogy mi a cél, hova szeretnék eljutni.
 
Csak ülök csendben és próbálom felfogni a tegnapi eredményeket. Lefutottam az első félmaratonomat. A táv felénél pedig megtettem az 1000. futott km-t. Mindezt úgy, hogy néhány percenként ismerősök szurkolnak az út mellől, miközben a folyamatosan szembejövő csapattársakkal pacsizunk.
 
Neked is sikerülni fog!
 
28happ.1.600.jpg
 
540753_10200365550914746_336218403_n.jpg

3 komment

Címkék: verseny motiváció évforduló futás 100kg félmaraton Vivicittá

100 km tekerés

2013.04.15. 14:56 Lzooltan

14206_2.jpg

Szombaton elindultunk egy rövidebb bringatúrára. Ancsur és Vanda is nemrég vágott bele az országútis világba, az volt most a cél, hogy sikerüljön megismerni az új kerékpárokat. Az eredeti terv az volt, hogy elgurulunk Szentendréig és jövünk is haza. Nagyjából 50 km, eltévedésekkel talán 55. Mivel az országúti nem igazán szereti a földutat és az erdei környezetet, úgy terveztük, hogy a Megyeri hídon megyünk át, mivel (bízva az interneten talált leírásban) úgy tudtuk, hogy onnan már jó az út minősége a Rómain. Nos, ez erősen túlzó megállapítás volt. A hídról leérve 2 km sárdagasztás után egy olyan útszakasz következett, ahol kis túlzással terepjáróval se szívesen mennék. Nekem az MTB-n még szerencsém volt, a városi gumik ellenére nagyjából tudtam haladni, de a lányok párszáz méter bringatolás után úgy gondolták, hogy ebből elég volt és inkább visszafordultunk. Visszafelé láttuk, hogy ez bizony az Eurovelo 6-os nemzetközi kerékpárút része. Elszomorító, hogy erre a járhatatlan útra terelik a bringásokat.
Egy kis tájékozódás után szerencsére találtunk egy valamivel jobb burkolatú részt. Itt csak tízméterenként volt felmarva az aszfalt... De legalább már nem kellett tolni.

Szentendrére beérve úgy gondoltuk, hogy bár az eredeti tervek szerint itt már akár vissza is fordulhatttunk volna, mégis megyünk tovább. Ha már eddig eljutottunk, bízzunk benne, hogy elhagyva a pesti utakat, kultúráltabb szakaszok következnek és nem csak értelmetlen rollerezésből áll majd a túránk. Ez jó döntésnek bizonyult, a következő 25 km-en végig jól tudtunk haladni. Közben többször is megálltunk tanakodni, hogy mi legyen, menjünk-e még tovább. Amikor 50 km-t mutatott az óra, megfordultunk és elindultunk hazafelé. Úgy gondoltam, hogy ha már eddig eljutottunk, érdemes lenne elmenni az 50-es távig, hogy meglegyen a 100 km. Augusztusban szeretnék elindulni a 24 órás verseny 100 km-es, vagy éjszakai 100 mérföldes távján és jól fog jönni, ha lesz egy hozzávetőleges időm a 100 km-es távról. Legalább látni fogom, hogy mennyit sikerül fejlődni a szezon során.
Visszafelé másik útvonalon jöttünk. Ezen egészen Pestig jól tudtunk haladni, csak a városba beérve kezdődött a szokásos lámpától-lámpáig tartó küzdelem. Mivel itt már nem kellett kavarogni, rövidebbre sikerült a hazavezető út, a ház előtt 89,94 km-t mutatott az óra. Ancsur azt mondta, hogy ő inkább elmegy futni még egyet, nem jön már el a maradék 10 km-re, szóval az utolsó szakaszra egyedül indultam el. Gurultam egy nagyobb kört a környéken és pont a ház elé visszaérve állt vissza nullára az óra.
Lap 100:
100km.jpg
Érdekes volt látni az MTB és az országúti közötti különbséget. Amikor már padlógázon tekertem, elég gyors pedálfordulattal, a lányok nagy lendülettel, sokkal lassabb tekeréssel mentek el mellettem. Úgy érzem, hogy egy outival sokkal hatékonyabban tudok majd bringázni. Régóta tervben van már, de azért le kell még adni néhány kilót, hogy legyen értelme felülni egy ilyen bringára.
A végeredmény 100,04 km 4:59:00 nettó idővel, 20,1 km/h átlaggal
 
Nagyon jó élmény volt, várom már a következő hasonló túrát. A lányok nagyon jól bírták, hősiesen gyűrték le a kilométereket. A városba visszaérve már egyikünknek sem volt túl nagy a lelkesedése, de végül csak megcsináltuk.

Szólj hozzá!

Címkék: motiváció kerékpár 100kg

Hétvégén Vivicittá, hétvégén itt az 1000. km

2013.04.15. 14:24 Lzooltan

Vasárnap Vivicittá, első félmaraton. Érdekes lesz, várom már. A felkészülésben elég sok volt a lyuk, de azért szerintem fog. A gát, a korlát, amit érzek, sokkal inkább lelki, mint testi. Tegnap verseny előtti utolsó hosszúként 16 km-t futottam, 7:29-es átlaggal. Fárasztó volt, végig szomjas és éhes voltam. De ez szerintem nem mérvadó, mert szombaton 100 km-t tekertünk, amit fél nap alatt biztosan nem sikerült kipihenni. Úgy érzem, hogy a 7 perces tempó stabilan megy, de ha minden rendben lesz, a második felétől lehetne gyorsítani néhány másodpercet. Nem szabad rohanni, itt most az a célom, hogy biztonságban beérjek, az idő kevésbé számít. A tegnapi edzés után 982 km-en áll a számláló, a héten annyit fogok futni, hogy valahol a versenyen legyen meg az 1000. km. Biztosan érdekes érzés lesz. 1000 km? Sosem gondoltam volna...
 

pic_13597.jpg


Szólj hozzá!

Címkék: verseny motiváció futás 100kg félmaraton Vivicittá Asics

A költészet napjára

2013.04.11. 13:31 Lzooltan

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása