Legyél boldog!

Állandó oldalak

Friss topikok

Fogyós sztorik #002

2013.05.07. 22:09 Lzooltan

Néha nehéz motivációt találni a folytatáshoz. Olyan ez nekem, mint amikor egy-egy vizsgát félévről-félévre cipeltem magammal, mert nem volt erőm megcsinálni. Amikor végre sikerült megfogalmazni, hogy ez is csak egy tantárgy, egyszerűbb bemenni arra a nyavalyás vizsgára és megcsinálni, általában azonnal sikerült. Reggel 98 kg-ot mutatott a mérleg. 42 kg fogyásnál tartok, felfoghatatlan. A cél elérni az 50 kg fogyást. De a fenébe is, ez rengeteg! 50 kg az egy zsák cement. Számomra átláthatatlan mérték. Olyan, mint maratonnal dobálózni az első méterekkel küzdő futónál.

De fordítsuk csak meg!

point-of-view.jpg

Ma részt vettem az 5vös 5km futóversenyen. Már tavaly is szerettem volna eljutni rá, de pont egybeesett a DK-s edzéssel. 5 km az ELTE lágymányosi birodalma körül. A rajt előtt összefutottam Zsolttal és Ferivel. Zsolt kérdezte, hogy hol tartok, milyen volt a Vivicittá, mennyi az annyi. Mondtam, hogy 42 kg, de 50 kg a cél. Kimondani is nehéz volt. Erre ő könnyedén felkiáltott, hogy hiszen az már csak 8 kg! Menni fog az utolsó nyolcas! Itt esett csak le, hogy ugyanazzal küzdök, mint az egyetemi vizsgáknál. Túl nagy terhet pakoltam magamra, pedig csak meg kellene fordítani a számokat. Ha leadtam 42 kg-ot, az a maradék 8 kg már tényleg "csak nyolc". Szóval megpróbálok így hozzáállni, erről a feléről nézve sokkal könnyebbnek tűnik.

Amúgy nagyon jó érzés volt lefutni ezt az 5 km-t. Büszke voltam rá, hogy most már az edzéseken is ennél jóval többet szoktam futni. Tavaly ilyenkor még csak sok-sok gyaloglással tudtam volna körbeérni. Most pedig magamhoz képest egész jó tempóban sikerült teljesíteni.

2,5 km-nél sétált előttem egy fiú és egy lány. A lány futott volna tovább, valami olyasmit motyogott, hogy hagyjuk le a dagit, de a srác azt mondta, hogy ugyan, gyalogoljunk még és majd az utolsó két km-en sprintelünk. Na ők nem tudtak megelőzni. Sőt, ugyanaz volt, mint mostanában több versenyen. Az első kanyarban már a mezőny legvégén vagyok, de már az első kilométer végétől folyamatosan előzöm a kifulladva lihegőket. Pedig tényleg nem bonyolult. Többet ér a lassabb, de fenntartható és egyenletes tempó, mint a 100 m rohanás utáni túlélés. Szóval jó volt, na, végre átélhetem, hogy milyen, amikor megelőzök néhány futót és nem csak engem előznek.

1 komment

Címkék: verseny motiváció fogyós sztorik 98kg

A bejegyzés trackback címe:

https://futoka.blog.hu/api/trackback/id/tr115287063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.05.08. 02:19:02

Sőt, két zsák cement! :) Már nincsenek ötven kilós zsákok.
süti beállítások módosítása